A első és legfontosabb kérdés az. Miért vagy itt?
Azért mert csupán ide sodort az élet vagy mert már elfogadtan rád e sors vár napról napra. Megállás nélkül. Esetleg kis pihenőkkel.
Ha azt hiszed képes vagy alap dolgokat megsütni és ezáltal szakács vagy? Akkor sütheted a tudományod barátom.
Még ha elég ügyes vagy és talpra esett sokszor az is kevés.
Ha nagyra akar törni az ember és nem csak átutazó a szakmában akkor igen is félre kell tennie az önérzetét.
Itt ugyanis alárendeltség van egy szépen kidolgozott baráti körön belül.
Alázat.
Olyan ez mint a Tony Soprano féle csapat.
Sokan jól járnak vele de valaki mindíg kívül esi azon a bizonyos körön.
Van egy nagy ember akire mindenki felnézhetsz mint az apádra vagy mentorodra.
Rá lehet számítani mert már elért valamit nem keveset.
Ő az aki mindenre tudja a választ és előre tolja a sorsodat. Vagy lenyom a víz alá ha nem vagy képes az árral egy irányban úszni.
1. A mosogató is ember. Ő az aki a leggusztustalanabb pozíciót kapja. (felszopó) Ettől függetlenül lelkes és még megvan az önérzete saját magát illetően egészen műszak végéig.
2. Saláta/előétel. Itt már kezd bonyolult lenni a helyzet. Itt már érzi az ember a tudást de még mindíg alárendelt.
3. Főétel - Innen folytatlyuk...
3. Megmondtam. 3. Innentől kezdi az ember magát egy igazi tornádó közepén érezni. Ami nem rossz. Feltéve ha képes vagy stabilan odafigyelni a körülötted zajló eseményekre.
Egy igazi kavalkád ahonnan ordíthat az ember következmények nélkül és még fizetnek is neki ezért. Ha nem ezt tennék eltennék láb alól. Ez már igen. Ordíts és még fizetnek is érte. Közben vedd észre kollégáid. Legyél igaz jó barát és megértő társ.
A finomságokat itt is kötelező jelleggel össze kel dobni. Az elégedetlen vendégnél nincs rosszabb. Ha adottak a lehetőségek akkor a vendég nem csalódik. Nem biztos a szaki hibája ha rosszat kap. Az is lehet az egész rendszer adta be a kulcsot az adott pillanatban.
Előfordul. Emberek vagyunk emberek építenek emberekért...
